Verebes osztályfőnök mogorván lép be a terembe, elfoglalja helyét a tanári pulpituson, karnyi távolságba húzza maga mellé az álló hamutálat, majd érces hangján megszólal:
- Kérem a hetest jelenteni!
Vass László feláll, kicsit szorong, először kell neki jelenteni. Vass az osztály esze, jó tanítvány, korábbi váci tanárát több iskolába is követte, csendes, háttérbe húzódó fiú.
- Mágus bának jelentem, az osztály létszáma 11 fő.
- Álljon meg a menet, akkor hogyhogy csak kilencen lézengenek a teremben?
- Hát az úgy volt, hogy ... - és innentől kezdetét veszi a tanítvány képességeinek bizonyítása, megtanulta-e jól a magyarázni leckét.

„Az egész még az ősszel kezdődött. Azután a téli alapozáson a fiúk mindent kiadtak magukból, a taktikai variációkat begyakorolták úgy, hogy elég kacsintani a kispadról és máris megy az összjáték és a felállt hadrendből kibontakozva huszáros támadás végén érjük el a gólt. Sajnos a stadion kelet-nyugati tájolású, és a délutáni mérkőzéseken a nap pont a kispad mögül süt, így a fiúk hiába néztek ki, nem láthatták, hogy bal szemmel kacsintunk-e kettőt, vagy peckesen pödri meg bajszát a gyúró egy gyors átrendeződést kérve a 4-3-3-as támadó szélsős felállásba.

A pályán a fiúk sajnos magukra voltak utalva, tanácsokat csak a mérkőzés előtt és a szünetekben adhattunk nekik. Hiába alakultak tanulókörök külön-külön a védelemnek és a támadásnak, az osztály szociometriai gráfja egyre inkább széteső képet mutatott. A csoportok a szűkös teremben nem tudtak igazán együtt dolgozni. Még az igazgató bácsinak is feltűnt az osztály gyengélkedése és az egyik diákot visszasorolta harmadikosnak. ”

- Nem jó ez így fiam. - szól közbe Mágus tanár úr. Túl messziről indítod, magadban keresed a hibát. Ülj le és figyelj.

A gólokat egyenként kell magyarázni, és figyelni kell arra, hogy mindig más legyen a hibás. Nyissuk ki a tankönyvet a 2008. oldalon lévő kupadöntős fejezetnél és nézzük meg az első példát. Elismerem, nehéz feladat, de ez készít fel az érettségire és magára az életre.

Nézzük az első pontot: 9. perc: Leandro szabadrúgásból ballal a bal felső sarok felé lőtte a labdát, amit a későn reagáló Tóth Iván csak beljebb ütött. 0-1. Nehéz, de szép feladat. Először is, a jó edző felkészíti diákjait a pontrúgások körüli helyzetekre, tehát ő leadta az anyagot, hibás már nem lehet. Maradnak a játékosok, a bíró, a pálya vagy a nézők, esetleg szerencsésebb esetben az időjárás. Mi most az anyatermészetet fogjuk hibáztatni. Ez egy olyan egyszerűsítés, amelyet matematikából már tanultatok a törteknél, de itt is alkalmazható, megkerülve a feladat lényegét. Tehát. Az utóbbi időben a magyar fiatalok igen alacsonyra nőnek, sorfalnak szinte alkalmatlanok, felettük átrúgni a labdát játszi könnyedséggel megy még egy olyan gyenge futballistának is mint ez a Leandro gyerek. Figyeltétek a hirtelen váltást a mondat vessző előtti és utáni részében? Az ellenfél képességeinek lekicsinylésével levesszük finoman a terhet a sajátjainkról, akik amúgy sem tehetnek róla, mert a genetika az genetika, nem nőttek magasabbra. No ezzel kész is volnánk, nézzük a következő pontot.

17. perc: Leandro húsz méterről kísérletezett, Tóth Iván a kapu közepe felé zúgó labdát a levegőbe bokszolta, a kipattanóra Rudolf érkezett, és hét méterről a kapu jobb alsó sarkába fejelt. 0-2. No mármost, ez egy könnyű példa mert van benne védés. Ha a kapus véd és a kipattanót lövik be, akkor elég a szerencsétlenségre hivatkozni, és magasztalni a hálóőrt a bravúrjáért. Valahogy így: A félelmetesen nagy lövést bravúrral ütötte ki a remek kapusunk, sajnos pont egy arra kószáló ellenfél fejére, aki háttal állva a kapunak azt sem tudta mi történik vele, csak bepattant a tarkójáról a labda a hálóba. Szerencsétlen gól. Remek, lehivatkoztuk, felmentettük magunkat, ezzel a ponttal nincs több gond, még a legszőrösebb szívű érettségi bizottság elnöke is megadná rá a maximális pontszámot.

29. perc: A kaputól 24 méterre szabadrúgásból Szatmári Czvitkovics elé passzolta a labdát, aki jobbal úgy lőtt a jobb alsó sarokba, hogy a labda a jobb kapufa tövéről vágódott a hálóba. 0-3. Ismét egy szabadrúgás, de a nehezebb fajtából, mert laposan jött a labda, így nem alkalmazhatjuk a korábban már ismertetett egyszerűsítést. Az még a Hegyi Iván se venné be, hogy a magyar gyerekek nem nőnek a fűszálak fölé, vagy annyira alacsonyak, hogy a föld felet kezdődnek fél méterrel, hogy egymás szemébe tudjanak nézni. Itt tehát más felelőst kell keresni. Lehetne például a bíró, aki egy nemlétező szabálytalanságot fújt be és ebből lett a gól. Nézzünk egy mintamegoldást erre is: A játékvezető sporttárs már eleve úgy ment ki a pályára, hogy ezt a meccset a hazai csapat nem nyerheti meg. Azt én nem tudom kérem, hogy az MLSZ utasítására, vagy csak szimplán rosszindulatból, de erről az emberről én inkább nem nyilatkozom, mert csak megbüntetnének. Figyeljétek meg gyerekek, hogy mennyire érzékletesen tudom a hallgatóságot a sorok között olvasás felé terelni. A gondolataik már a kőérberki MLSZ székház sötét pincéiben járnak, ahol mindenféle varázsüstben forró főzet kavargatása között, a csapatunk végzetét okozó rontások kifőzésén ügyködő szövetségi boszorkányokat látnak. A sejtetett főgonosz az egyik legjobb fegyver az edzők kezében ha nyilatkozni kell.

58. perc: Leandro ugratta ki Rudolfot, aki Adewunmi szorításában a tizenhatoson belül éppen lőni akart, amikor a légiós lerántotta - tizenegyes és kiállítás. A büntetőből Kouemaha jobbal a kapu bal oldalába lőtt. 0-4. Ez egy összetett feladat, tehát ne felejtsük el szépen kibontani a zárójelet. A zárójel kibontásának szabályai vannak, mindig belülről kifelé haladva végezzük el a műveleteket. A tizenegyes tehát nem következménye, hanem előzménye az egész történésnek. Szerencsénkre az előző magyarázat után az olvasó gondolatai még mindig a bíró személye körül járnak, így csak a figyelmét kell egy kicsit kondicionálni. Valahogy így: A sípmester nem elégedett meg azzal, hogy a háttérben maradjon, mindenképp főszereplővé akart válni. A tizenegyes gondolata már a félidőben megfogalmazódott benne, csak az alkalmat kereste, hogy megítélhesse. Sajnos megadtuk neki azzal, hogy a félidőben először átengedtük a térfelünkre a játékot, így már azt befújhatta ha az ellenfél belép a tizenhatosunkon belülre. Természetesen még nem vagyunk teljesen kész - folyatja a mester - mert még maradt egy ismeretlen az egyenletben, a kiállítás. Vele mit csináljunk? Igen Mészöly? Nem, nem mondhatjuk azt, hogy csak gyakorolni akartuk az emberhátrányos védekezést, mert ez egy tétmeccs. Máskor olvasd el teljesen a feladatot! Nem, azt sem mondhatjuk, hogy szegény néger játékos most esett le a fáról és pont a támadó csatárra, úgy hogy az elterült a tizenhatoson belül. Van még mit tanulnod fiam, ha jól emlékszem szövetségi kapitányságból háromszorira sem mentél át, pedig az könnyű tantárgy. A kiállításért egyértelműen a nézők a felelősök. A sípolásra az idegenlégiósunk azt hitte vége a mérkőzésnek és elindult autógrammot osztogatni a szurkolók felé, majd amikor elhagyta a pályát, a bíró érthetetlen módon mereven alkalmazva a szabályokat, sportszerútlen viselkedésért kiállította. Ez így már jó is.

73. perc: Dobos csúszott rá Dombi lábára - Kassai játékvezető a piros lapot mutatta fel a Honvéd csapatkapitányának. Ez könnyű feladat gyerekek, ha ismeritek a kivételeket. Dombit Tibor egy kivétel. Ha vele szemben történt, akkor elég annyit mondanunk, hogy: Dombi hozta a formáját, megint feldobta magát, ezúttal a csapatkapitányunk kárára. Rendkívül sportszerűtlen futballista, meg sem próbál játszani, csak bírók jóindulatában bízik és azok mindig meg is ítélik neki az eljátszott faultokat. Lépjünk is tovább, ez a feladat csak azért van benne a feladatgyűjteményben, hogy letesztelje a diákokat a korábbi anyagok ismeretéből.

78. perc: Leandro vette el a labdát Szmiljanicstól, Czvitkovicsot szöktette, aki a tizenhatos vonaláról önzetlenül keresztbe passzolt, Kouemaha hét méterről jobbal a kapu közepébe lőtt. 0-5. Na Urbányi fiam, ez a te bepasszos feladatod. Mi, hogy nincs itt a Pista? Hol van? Új zakót vesz neki a mamája? Az újpestiek már nem jók rá? Gyorsan nő ez a gyerek. Akkor nézzük meg a "nem azt játszották a fiúk amit megbeszéltük" sablonválasz oldaláról a kérdést: A középhátvédünknek a szituációban a lelátóra kellett volna bombáznia kettős emberhátrányban a labdát, de taktikai fegyelmezetlenségében odaadta az ellenfélnek, azoknak meg már könnyű dolguk volt ezek után góllal büntetni minket. Remélem látjátok, hogy a taktikai hibát sikeresen lehet akár egyelemű halmazra - itt a centerhalfra - is alkalmazni.

82. perc: Bernáth passzából Czviztkovics hét méterről jobbal a jobb alsós sarokba belsőzött. 0-6. Természetesen a gólért a pálya a felelős, ugye mindenki látja? A debreceniek valami minősíthetetlen libalegelőhöz szoktak otthon, a rendesen előkészített gyep annyira szokatlan nekik, hogy egy eltévedt felszabadító rúgásból kerültek gólhelyzetbe. Szörnyű, hogy nincs mindenhol ilyen talaj, így lehetetlen normálisan játszani ezt a játékot. Néhány évismétlő emlékezhet erre a példára még a régi feladatgyűjteményből. Ott a megoldásban a tészta és a hőség volt megjelölve. Remélem senki sem próbál meg csalni a vizsgán, mert ezt a választ rögtön észrevesszük. Mezey, már megint elbambultál, ide figyelj, mert nem fogod tudni, ha kérdeznek!

89. perc: Dombi futott le az alapvonalig, középre lőtt, Kouemaha jobbal négy méterről a kapu közepébe perdített. 0-7. Az utolsó percek egyikében esett ez a gól, ilyenkor a koncentráció hiánya adná magát megoldásként, de példánkban nem alkalmazható. A koncentráció hiánya ugyebár egyenlő erők küzdelmében, sőt enyhe hazai fölénynél olyan, mint nullával osztani, nem megengedett. A koncentráció természetesen megvolt a srácokban, a meccs még nem volt elveszve, annak ellenére sem, hogy a bíró, az MLSZ, a pálya, sőt még az anyatermészet is ellenünk volt. Más megoldást kell keresnünk. Csank fiam, te régen jó voltál az utolsó perces gólok magyarázatából, mi a véleményed erről? Fizikai fáradtság megerőltető idény után? Nem rossz, de még kevés. Egészítsük ki azzal, hogy egy gólról még megfordítható lenne idegenben a meccs, ha kellően frissek lesznek a visszavágón a fiúk. Rendben, legyen ez egy szerencsétlen gól, mondjuk valahogy így: A meccsen az ellenfél szinte semmit sem mutatott, majd a semmiből lőtt egy szerencsés gólt. Ha nem történt volna annyi igazságtalanság előtte velünk szemben, akkor innen simán fordítanánk a visszavágón, mert a vak is látta, hogy ma mi játszottuk a focit.

Nos gyerekek nagyjából ennyi lett volna a példa. Ha ezt megtanuljátok, akkor még lehet belőletek edző. Nézzétek meg szegény Supkát - aki természetesen nem az én tanítványom, látszik is rajta. Sorozatos null-egyeket sem volt képes kimagyarázni, bele is bukott. Gyenge anyag. Van kérdés? Igen, Garami?

- És tanár úr, mi van akkor ha egy meccset sikerül megnyerni?